NLP és gyermeknevelés

Salinger Richárd terapeuta, nemzetközileg regisztrált hipnózisinstruktorral együtt készítjük a december elejére várható Fejlesztő, stresszoldó, gyógyító mesélés titkai óvodásoknak és kisiskolásoknak c. online programot. Ebben az én részem a gyermeknevelés és metaforák világa.
Korábbi, rövidebb cikkeim ellenére sokáig ódzkodtam az online világba történő mélyebb belemerüléstől, ám minél több egyénnel dolgoztam, annál jobban kezdtem olyan életterület szeleteket látni, ahol eredményes változás lenne elérhető úgy is, ha egyáltalán nem, vagy nem a teljes folyamat során történik személyes konzultáció.
Ami (optimista szemmel a nem létező helyett mondjunk) kezdő írói vénámon egyértelműen kivehető, az a mondhatni „kályha előtt”-től indulás. Vagyis minden eddig felhalmozott tudást, amit akár csak egy hajszálon is oda tudok kötni az adott gondolatkörhöz, hozzáfűzöm. Ez egy minél teljesebb kép nyújtását nézve ideális, azonban egy célzottan, a problémát mihamarabb felszámolni igyekvő szülő számára információelárasztásos belegabalyodást is eredményezhet. Szerencsére Ricsi író is, így e közös projektünknél besegített töménytelen gondolatom felhasználóbaráttá tételébe. Ez azt is magával vonta, hogy néhány szál teljesen szélnek lett eresztve belőle. Azonban ha már megírtam, visszafordítva és szolgálatba állítva a szelet, itt megosztom.
Így az elkövetkező időszakban egy-egy kisebb részlet ezekből lesz olvasható.

A mai, mondhatni ismétlés lesz gyermekre szabottan, mivel régebben párkapcsolatra vonatkoztatva már esett szó az NLP egyik alapvető tételéről. De az ismétlés sosem árt.

Röviden VAKOGnak szokták mondani az NLPvel foglalkozók. Ez annyit tesz, hogy mindannyiunknak van egy fő érzékelési csatornája.
Ez lehet Vizuális, Akusztikus, Kinesztéziás, Olfaktorikus, Gusztatorikus (kezdőbetűk összeolvasva: VAKOG).
Sorban nézve:
van, akire leginkább a látottak,
van, akire a hallottak,
másokra az érzékelhető (hőmérséklet, tapintás – durva, puha, stb) ingerek hatnak.
Kevesebb embernél pedig
az illat illetve
az íz a legmeghatározóbb.
Ez a mindennapokban azt jelenti, hogy ha van egy vizuális anya, ő akkor érzi komfortosan magát, ha rend van, hiszen az a „szemet gyönyörködtető”. Ha gyermeke kinesztéziás, ő inkább akkor, ha minden közelben van, „kézzel fogható”. Kamaszkorban gyakran eltekinthetünk e rendszertől, mert inkább a serdülőkori passzivitásra, befelé fordulásra (amit sokak lustaságként definiálnak) vezethető vissza, de maradjunk a kisebbeknél, hiszen e tréning is az óvodás, kisiskolás korosztályt célozza. Természetesen náluk is fennállhat a pusztán kényelemből adódó „mindent magam mellett hagyok” életviteli elv, de érdemes erre is figyelni, mert segítheti még jobban megérteni gyermekünk működését.
Emellett azért is hasznos, ha megfigyeljük, mert ha iskolás lesz és inkább akusztikus beállítódású, úgy leginkább csendre, míg ha inkább vizuális, akkor kevés tárgyra maga körül (rendre) van szükség ahhoz, hogy ne vonják el a figyelmét tanuláskor.

Hogy kinek melyik a domináns, hiszen mindannyian mindegyiket használjuk, észleljük, csak az erősségben, hatás fokban van különbség, a legegyszerűbben úgy tudjuk meghatározni, ha elmeséltetünk gyermekünkkel egy történetet, és figyelünk arra, milyen szavakat használ. Ha:
– gyakori a szép, csillogó, színekkel, tehát a látvánnyal kapcsolatos jelző, akkor a vizuális ingerek biztosan nagy hatással vannak rá.
– a hangos, kutyaugatás, zajos, stb. tehát a hallással befogadható jellegzetességeket emeli ki, akkor akusztikusan lehet rá hatni.
– nagyon bújós, a hőmérsékletváltozásra, formákra (lapos, gömbölyű) tér ki aprólékosabban, akkor kinesztéziás.
– beszámolójában az illatos, büdös, szúrós szagú, stb. jelzők vannak többségben, akkor olfaktorikus, míg ha az
– édes, savanyú, stb. tehát az ízek dominálnak benne, akkor gusztatorikus ingerekre a legérzékenyebb nagy valószínűséggel.