Párkereső e-book

Sokan érdeklődtek a szingli, Párkereső workshoppal kapcsolatban, ezért készült annak tematikájára építve  a PárkeresŐ e-book.
Segítségével hol szórakoztató, hol mély, ám mindenképpen új ismerettel szolgáló gyakorlatokon keresztül
– feltérképezheted a családodtól származó mintákat, tapasztalásokat párkapcsolat, intimitás vonatkozásában, amik Rád, választásaidra, párkapcsolathoz való hozzáállásodra, abban való viselkedésedre is hathattak.
– ránézhetsz korábbi kapcsolataidra, mit tanultál, mit lett volna érdemes Neked másképp tenni, mire vágysz a Magadról feltárt új ismeretek fényében valóban egy kapcsolatban
– sorra veheted, milyen helyzeteken érdemes elgondolkodnod, mielőtt megtörténik az első randi

Ahogy az igazi megélést, élettel áramlást, úgy a fizikai sík visszavonhatatlan határait/korlátait is Általa kellett megtapasztalnom, amikor egy váratlan baleset következtében elveszítettem. Együtt terveztük a jövőt, így az életem szó szerint kettétört. Rengeteg támogatást kaptam barátoktól, kollégáktól, családtagoktól, és nem tagadom, hiszen emberből van minden pszichológus is, a szupervízión is jó darabig a gyászom állt a központban.
Talpra állásom során rendkívül sokat tapasztaltam, változtam, pszichológusi tevékenységem is ezidőtájt kapott egy körülhatároltabb irányt.

Ára: 3490 Ft
Megvásárolható utalással vagy bankkártátyával az alábbi oldalról:
https://onlinekepzesek.hu/tanfolyamok/onfejlesztes-onismeret/erted-ertetek/

Részlet az e-bookból

“A sonka, a tradíció és az újragondolás lehetősége

Az eset megtörtént, Az elme forradalma c. képzésen mesélte az oktatónk. Annyira szemléletes és aranyos példa, hogy nem szerettem volna másikat keresni.
Egy család női tagjai Húsvét közeledtével a megvett sonkának mindig mindkét végét levágták, mielőtt megfőzték.
Így ment ez generációról generációra, mígnem egyik évben, nagyjából az ükunoka szintjén a kiinduló generációtól számítva felmerült a kérdés:

Mi indította útjára ezt a sonkavégszegő hagyományt?

Szerencsére egészséggel és hosszú korral áldotta meg a családot az, akinek ez a feladata (vallástól/(világ)nézettől függően ki mit gondol a „felelős” kilétéről:: Teremtő, Sors, genetika stb.). Így az ügy végére járva meg tudták kérdezni az üknagymamát.
A titok nyitja roppant egyszerűnek bizonyult: abban a korban, mikor az üknagymama fiatal háziasszony volt, a sertések kellően hatalmasra nőttek, hasonlóan, mint manapság (csak még a friss és egészséges takarmánytól…).
Azonban a főzőedények választéka méret tekintetében kevéssé volt szerteágazó, mint a XXI. században.
Vagyis: másképp nem fért volna bele a kuktába a sonka, csak ha enyhén átkozmetikázva rövidíti széleinek határait.
Ezt látta az üknagymama lánya, így ő is ekképp járt el. Majd az ő lánya, és az ő lánya is. Nem kérdezték, miért van erre szükség. Ezt látták gyerekként, így ha jött a Húsvét, sonkafőzés előtt jött a két szélének levágása is.

Mire lehet ez szemléletes példa?
Ennél húsbavágóbb (hogy a példától ne teljesen távolodjunk el) elvek, hitek, hitrendszerek is ilyen játszi könnyedséggel tudnak úgy gondolkodásunk, viselkedésünk, egyszóval az életünk részévé válni, hogy fel sem tételezzük, hogy egy-egy meghatározó személytől (családtag, óvónő, tanító, edző, barát) szívtuk magunkba szivacsként. És tulajdonképpen nem is a sajátunk.
Vagyis: visszavisszük a családunkból származó hagyományokat, legyenek azok
– hitek, elvek (pl. „A családban a férfi a fenntartó”, „Az asszonynak a tűzhely mellett a helye”),
– viselkedésmódok (pl. mártír anya, önérvényesítő vagy épp visszahúzódó apa),
– megküzdési stratégiák (pl. „Homokba dugom a fejem, és nem szólok, ha bánt valami”).
És gyakran nem állunk meg, hogy végiggondoljuk:

Valóban én is így vélekedem arról a témáról?
Azt, ahogy viselkedem: jónak, megfelelőnek tartom, vagy csípőből így reagálok, mert anya/apa is így oldotta meg?”