Közös út, 2 hátizsák, és egy egyszerű kérdés

Legyen szó házassági tanácsadásról vagy párkapcsolati konzultációról, a hozzám fordulókkal egy egyszerű technikát már az első alkalommal ismertetek és megtanítok.

Képzeljük el, hogy közös utunkon elindulunk, mindketten a hátunkon egy-egy jól felszerelt hátizsákkal. Bennük rejlik energiánk, lendületünk, a „szeretve vagyunk” felemelő és megnyugtató érzete.
Jó esetben valóban felnőtt és érett személyiségek lévén táskánk tartalmának alapvető részét magunknak köszönhetjük (önbizalom, önszeretet, saját érdeklődési-, feltöltődési-, és kikapcsolódási kör, önálló életvitelre való képesség).
Ám való igaz, hogy ha kapcsolatban élünk, még teljesebb az életünk. Így még kiegyensúlyozottabbak, élettelibbek vagyunk. Ezt az érzetet már Párunk és a kapcsolatunk nyújtja, mivel az út közös voltát az mutatja még inkább, hogy a kapcsolat indulásától (a meglévő saját alapfelszerelésünkön túl) Társunk gazdagítja, gyarapítja, színesíti hátizsákunk tartalmát.

E közös kirándulás elején táskáink teli vannak, hiszen ez az euforikus, rózsaszín köd által fellegekbe emelő időszak. Ilyenkor amellett, hogy magunkból is a legtöbbet hozzuk ki és lessük is Kedvesünk elejtett mondatait, vágyait, még a hormonok is segítik a teljesség érzetét.
Aztán ahogy haladunk egyre előrébb, és az egekbe repítő köd kezd leszállási engedélyt kérni, és visszahozni minket a Földre, a mindennapokba, a realitásba; tarisznyánk gyakran elkezd ürülni.
Mindennek rengeteg tényező áll a hátterében. A legmeghatározóbbak egyéni személyiség tényezők, ám van egy olyan kulcs elem, amit könnyedén tudunk alkalmazni, hogy a táska tartalma és vele a harmónia ne illanjon el végleg és nyomtalanul.

Igaz, 33,3 % esélyünk van, hogy útközben megfelelő módon pakolunk Társunk számára szeretetet, támogatást, lendületet, de ezt egy egyszerű kérdéssel szinte 100 %-ra tudjuk feltornázni. Amiatt szinte, mert a kommunikáció mellett az önismeretnek, az önmagunkra való rálátás képességének is hatalmas szerep jut egy párkapcsolatban, ami azonban a legtöbb embernél felületes és gyakran még pontatlan is (erről még későbbi bejegyzésekben lesz szó). Mindenesetre bár a reál tárgyak nem az erősségeim, bárhogy is nézem, a 100 %-hoz közeli állapot jóval több, mint a 33,3.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
3 féle módon tölthetjük Párunk zsákját.
a) ahogy mi szeretnénk, hogy a miénket töltse
b) ahogy azt gondoljuk, hogy számára az a legjobb
c) megkérdezzük, hogy Ő mit szeret, mitől érzi azt, hogy szeretve van, hogy boldog

Biztos ami biztos alapon, szögezzük le: a helyes válasz a c.

És itt jön be az önismeret szerepe. Természetesen ettől még nem szükségszerű holnap beiratkozni egy önismereti tréningre (bár, ha valakiben megfogalmazódott, távol álljon tőlem, hogy lebeszéljem, mert rengeteget tudhat meg magáról, kapcsolatairól és kapcsolódásairól, ami a későbbiekben hasznos lesz).
Ha még nem gondolkodott Párunk, és esetleg mi sem tudatosítottuk magunkban mélyen, mitől is érezzük szeretve és boldognak magunkat kapcsolatunkban, Gary Chapman: Egymásra hangolva (5 szeretetnyelv a házasságban) című könyve rengeteg hasznos, újszerű ismeretet adhat e kérdésben.

Dióhéjban: lehetünk boldogok, energikusak attól, ha
– elismerő, dicsérő szavakkal halmoz el minket Kedvesünk
– minőségi időt tudunk együtt tölteni (szemben a mennyiségivel itt tartalmas, egymásra figyelő, beszélgetéssel, közös élménnyel teli órákat élünk meg együtt)
– ajándékokat, meglepetéseket kapunk tőle
– szívességet, segítséget nyújt nekünk
– fizikai kontaktusba kerülünk vele, érintés, ölelés, szexualitás terén.

Hogyan áll mindez össze a gyakorlatban?
Például, ha Párunk attól kap lendületet, hogy rengeteg ölelést, érintést élhet meg, azonban mi elismerő szavakkal pakoljuk meg a zsákját, mert nekünk az a hajtóerőnk, mi akkor tudunk tűzön-vízen keresztülmenni és feltételezzük, hogy őt is ez motiválja; akkor hiába dicsérjük, akár Csokonai nyomdokaiba lépve, ő ezt nem tudja úgy hasznosítani, mintha nekünk mondaná valaki. Ez a mi elsődleges mozgatórugónk, és Társunké nem esik egybe jelen esetben a miénkkel, így fogyni fog lelkesedése, „szeretve vagyok” érzetének ereje.

A jó hír, hogy nem késő ezt évek múltán sem tisztázni, hiszen a megfelelő szeretetnyelv használatának hiányától jelentősen összeesett hátizsákban mindig van hely a megfelelő utánpótlást biztosító elemeknek.
Már mindennek megértésével és kivitelezésével is elindulhatunk az elhidegülés, bizonyos problémák, igények hiányának orvoslása felé. További tudással, gyakorlatokkal – és azok alkalmazásával- pedig (ha valóban mindkét fél őszintén és elkötelezetten szeretne változtatni a kapcsolatán) önmagunk és Párunk mélyebb megismerésével elérhetjük és a mindennapi nehézségek ellenére is fenntarthatjuk a mindkettőnk számára ideális, kiegyensúlyozott kapcsolatot.